Diplomám megszerzése után volt szerencsém fél évet a szolnoki Damjanich János Múzeumban dolgozni. Sok minden történt azóta, de nagyon-nagyon szívesen visszamennék. Imádtam 😀 Egy néprajzos kollégám (mily nagyképűen hangzik, de azért egy picit csak az volt 😉 ) jelenleg anyagot gyűjt készülő könyvéhez, a másodlagos funciókról. Mióta (valamire csak jó a közösségi oldal is) tudomást […] Tovább

Néprajzos szívem mindig vágyott egy Igazi Májusfára (na jó, úgy 4-5 éve), de valahogy sosem úgy alakult. De most, talán a Ház előtti kis fa, vagy az, hogy az idei az utolsó lehetőség – megihlette Kedvesem 😀 Így ez várt rám hajnali fél 7-kor (persze én más szemszögből, az ablakból láttam): Egy kis “háttér-információ”: “A […] Tovább

Majdnem mindenki, aki megnézte a Házunkat, így nyilatkozott (ha el nem tévedt benne ;)): “Tisztára, mint egy tájház!” Ha hozzávesszük azt, hogy néprajz diplomával rendelkezem, ezt akár felhívásnak is vehetném… de nem fogom. Félre ne értsetek, imádom a népi kultúrát, és annak minden ágát, de nem vagyok elvakult.   (Az egyetemen, első évfolyamon még a […] Tovább

Szeretett kis lakásunkban végül csak ennyi maradt: Néhány apróság, és a falfestéseim. Bár egyik sem volt befejezve, de főként a “magyar népmesék” motívum igencsak a szívemhez nőtt. S bár a facebook-on “meghirdettem” a “csiszolói állást”, nem jelentkezett senki, így mégis nekem kellett elvégezni a “piszkos munkát”… Fél perces álldogálás és sóhajtozás után mély levegőt vettem, […] Tovább

Saját festés – a szék és a fal is. Ha még olvasnál: Megöltem két madarat és egy tündért Pöttyözni jó! 1 szoba Kései szüret Tovább

Babonás vagyok, szóval amíg a hitelbírálat meg nem érkezik, nem rakom fel a Házunk fényképét sem. Bocsi 🙂 Egy korábbi alkotást viszont megmutatok kedvcsinálónak. A nagymamámtól örökölt két éjjeliszekrényt festettük át Párommal több éve. Akkor még külön laktunk, mindketten a szülői házban – a kék szekrényke Hozzá, míg a barna hozzám került. Mindig is tetszett […] Tovább