“…fenn lakom, magasan a város felett, a szél, az eső, a viharok útjában…”  (Szabó Magda: Az őz)   Van egy pici lakás, fenn a negyediken, a város közepén. Említettem már. Most azt szeretném megmutatni, hogyan alakult, amíg Mi laktunk a falai között. Elöljáróban annyit: hozott bútorokból “dolgoztunk”, azaz többnyire örökölt, szívünknek kedves darabokkal voltunk kénytelenek berendezkedni […] Tovább

Szeretett kis lakásunkban végül csak ennyi maradt: Néhány apróság, és a falfestéseim. Bár egyik sem volt befejezve, de főként a “magyar népmesék” motívum igencsak a szívemhez nőtt. S bár a facebook-on “meghirdettem” a “csiszolói állást”, nem jelentkezett senki, így mégis nekem kellett elvégezni a “piszkos munkát”… Fél perces álldogálás és sóhajtozás után mély levegőt vettem, […] Tovább

Még elég messzinek tűnik a költözés, de lassan búcsúzunk a kis lakástól. Én többek között úgy, hogy minden nap csodálom a naplementét… …vagy a napfelkeltét… …a viharfelhőket… … a nyári zápor keltette szivárványt… …vagy egyszerűen csak a kilátást… Mindez persze csak válogatás régebbi, milliónyi fotóimból. Ha még olvasnál: Ha eltűnik az Űrtelen… Imád-lak 1 lakásról […] Tovább