Felénk az elmúlt napokat megelőzően csak tavaly esett egy kis hó. A szülinapomon, ajándékul 🙂 Aztán gyorsan el is olvadt. Azt se nagyon bántam. De azóta majdnem 2 hónap eltelt, és a tavasz-hangulatomat csak az árnyékolta be, hogy tudtam, lesz még tél. Hát lett.

Első éjszaka, míg kint lelkesen hullt a hó, én “betegre aggódtam magam”, hogy reggel korán kellene kelni, mert főút mellett a járdán is sokan járnak, és jaj, mi lesz, ha térdig érő hóban valaki előttünk  a lábát töri….!!!! Na, azért nem ilyen durván, csak nem volt kedvem havat lapátolni – vagy Kedvesemet kizavarni, hogy lapátoljon Ő 😀

De fura módon, míg mindkét szomszédos ház előtt, és azokon túl is hó borította a járdát, előttünk NEM! Talán mert magasabb a Házunk a többinél? Ki tudja? De nagyon örültem. Persze ez csak a “beetetés” volt, utána lapátolhattunk mi is rendesen, de nem bántam (hétvége volt). A kertünk pedig csodaszép.

 

Persze élőben szebb, mint képeken. (Hidegben nem szeretek fotózni 🙁 Pláne náthásan…)

A Ház előtt a főúton már nincs hó, mellette koszos, de Mi őrizzük a fehérséget 😉

Egyik kedvenc idézetem ehhez: “Hová tűnik a fehér, ha elolvad a hó?” ♥

Nos, tudja valaki? 😉