A Kertünk így állt a hétvégén:

 

Hátsó kert füve lenyírva (kb. 400 m2 – 2 óra munka és 1,5 tank benzin eredménye).

3 kupac ág (platán és diófa) eltüntetve (=feldarabolva láncfűrésszel és eltéve jövő télre).

52 tulipán. Ebből 10 már kinyílt 😉

2 és fél virág a földiepren.

2 új szőlőtőke, profi módon elültetve 😉 (Üzenet Apának 😀 )

Millió méhecske a hófehérbe öltözött cseresznyefán. (Minden virágra jut egy 😉 Készül a cseresznyénk! Vagy a pálinkánk? 😀 )

1 napozó Bogár, lélekben menetre készen ♥

…és végül, de nem utolsósorban: 2 EGÉSZSÉGES, JÓKEDVŰ cica ♥

Csiguszt ugyanis ismét”doktor bácsihoz” kellett vinni 🙁 Csütörtök délután konkrétan úgy viselkedett, mintha utálna… Ha közel mentem hozzá, ne adj’ isten hozzáértem, odébb ment, de volt, hogy csak 20 centivel. Ha szólogattam, elfordította a fejét 🙁 Enni éppen evett egy picit, de durván levert volt. Szerencsére pont beugrott aznap Tesóm, és ő is látta, valami nem stimmel… szóval: cicát betuszkoltuk a szállítódobozba – nagyon utálja, és eddig nem is nagyon használtuk, mert ha orvoshoz vittük (ezelőtt már kétszer), Párom vezetett, én pedig fogtam Csigát. De most én vezettem, Tesómnál meg nem valószínű, hogy nyugton maradt volna. Szóval elcűgöltük szegényt, “megkínoztuk” (lefogás, hőmérő popsiba, 40,2-es láz!, 2 szuri), aztán újra doboz, utcán szabadulás a dobozból, árokban üldözés Tesóm által, Csigusz által pedig karmolás, újra doboz, újabb sor keserves pittyegés (főleg kanyarban), és végül szerencsésen hazaértünk 😀

A Macskát kiengedtük (bent a konyhában), Tesóm súlyos sérüléseit ( 😉 ) elláttuk, és végre csend és nyugalom honolt a Házban – Csiguszt úgy kiütötte a gyógyszer, hogy 2 órahosszáig ugyanabban a pózban aludt. De később és másnap reggel: nem ivott, nem evett, nem kéredzkedett ki, hangja sem volt 🙁 Aggódtam. Délután már mozgott egy picit, kiment, aztán jól eltűnt. Még jobban aggódtam. De a lényeg: vasárnap délelőtt már evett, este pedig visszatért az életkedve is végre. Visszakaptam az én nyirvogós, pofátlan, nagy arcú “kis” macskámat 😀

Megfogadtam még csütörtökön, az állatorvosnál: ha ezt is túléli, tuti megműttetem! Persze akkor lesz vagy 20 kiló (most is mindenki azt kérdezi, műtött-e már, olyan nagy), de legalább nem fog elmászkálni. Eddig minden problémája ezért volt. De lehet megesik a szívem rajta 😉

Hát, zajlik az élet felénk.

Szeretjük a Tavaszt ♥