Ha kirándulunk, és főleg, ha nem én vezetek, út közben mindig a házakat nézem.

Főként a kisebb városok és falvak vannak tele gyönyörű házakkal. Persze amik leginkább tetszenek, általában romosak, lepusztultak, lakatlanok Régen valahogy szebb otthonokat építettek…

Talán nem véletlen, hogy az Egyetemen imádtam Dám Laci bácsi óráit a népi építészetről ♥

Mivel képtelenség minden olyan háznál megállni egy fotó erejéig, ami tetszik, vagy legalábbis nem jutnánk messzire egy nap alatt, az igazán különleges, ritka “példányok” állítanak csak meg. Valóban kihaló félben lévő “fajról” van szó. Ez pedig a deszkaoromzatos házak csoportja.

(Azt pedig egy igen emlékezetes szigorlat óta egy életre megjegyeztem, hogy az oromzatot a Közép-Tisza-vidéken vértelek-nek nevezik… Picit bővebben a Néprajzi Lexikonban olvashattok róla.)

Eddig sajnos igen elkapkodott, főút-melletti “gyűjtés” az enyém, de kezdetnek ez is megteszi. Legalább tudom, hova kell biztosan visszatérni

Vasárnap a Lócámért Szadán voltunk. Hévízgyörkön pedig erre a kis (egyébként eladó), idős csodára bukkantunk. (Már bánom, hogy az eladó táblát telefonszámmal nem fotóztam le, talán tudja a tulaj, pontosan mikor épült a házikó.)

Aztán vérszemet kaptunk, no meg szerencsénk is volt. A következő megpillantott oromzat nem az utcára nézett. Ahogy visszafordultunk egy fényképért, vele átellenben is felfedeztünk egy szépen felújított, ráadásul évszámmal ellátott házat Mindkettőt Zsámbokon, a Szent Imre utcán.

Majd Jásztelek központjában:

Vasárnapi gyűjtésünk eredménye tehát ez a négy házikó – de most nem is ezzel a célzattal mentünk.

…mintha nem lenne elég nekünk az Űrtelenségek felkutatása…