Most már tényleg így gondolom. Bár még nincs kész a minta – mert pöttyözni szédítő is, néha kell egy kis szünet… -, de volt idő, amikor a pokolba kívántam az egészet 😛 De nagyon! A mostanra kiforrott technikával, megfelelő (és remélhetőleg eltüntethető – de már az sem érdekel, ha nem) előkészületekkel egyelőre meg vagyok elégedve. Remélem, ez az érzés kitart a célig 😉

Az ötlet egy réges-régi, nem túl sikeres, és így befejezetlenül maradt falfestéssel kezdődött.

A lényeg az volt, hogy keresztszemes mintát hímezzek alternatívan 😉 Itt egy társasjáték lapocskáinak kipattintása után maradt karton lekerekített négyzeteit használtam fel a minta tervezésekor. Csak valahogy nehezen ment vonalon belül festeni, pedig próbáltam mindent. Aztán meg is untam a pepecselést 😛 🙁 Végül így maradt évekig…aztán kiköltöztünk, és el kellett tüntetni.

De az ötlet, hogy a keresztszemes minták kimeríthetetlen tárházát valahogy felhasználjam, nem hagyott nyugodni.

Majd picit később találkoztam egy klassz megoldással Kata (akicsihaz) oldalán. Felcsillant a szemem, s amikor megtaláltam a bútort is, amin végre véghezvihetem tervemet, bevásároltam kárpitosszegből 😉 Persze miért-is-ne?-alapon merült fel néhány probléma, no meg időhiány, és nemrég a félig már lefestett szekrényke a fejemben egy új koncepció áldozata lett… Pedig a több száz kárpitosszeg már szinte hallhatóan-türelmetlenül mozgolódik a dobozában… de úgy tűnik, még várnom kell a megfelelő alanyra 😛

De addig is, miután konzolasztalom megtalálta végleges színét, eszembe ötlött még egy lehetőség! 😀

Barátnőm, Berni segítségével (és az ötletet is tőle “loptam”), hozzájutottam életem első körömszépítő eszközéhez. Hm. Még a nevét sem tudom… hívjuk pöttyözőnek.

Majd másik barátnőmtől, Krisztitől kaptam egy lila körömlakkot. (Neki kb. 50-nel van több, mint nekem… a kapottal együtt lett egy 😉 )

A segítségeknek hála, lelkesen neki is álltam a műveletnek:

 

Aztán csiszoltam-festettem… valahogy nem sikerült egyforma pöttyöket készíteni, többszöri próbálkozásra sem 🙁

Majd eszembe jutott az arany színű lakkfilcem. Kézenfekvő megoldásnak tűnt, bár kisebb, de egyenletes pöttyöket tudtam alkotni 😉 Papíron klasszul nézett ki, de a festéken szinte egyáltalán nem látszott 🙁

De hát ez sem vált be. Legalább csiszolni nem kellett 😉

Egy kis gyakorlás után újból bepróbálkoztam a körömlakkos verzióval…

…majd csiszoltam és festettem…

De itt már látszik a következő ötlet kipróbálása is.

Bútorfelújítós fórumon olvastam a gyöngyfilcről, és már majdnem rendeltem is, mire eszembe jutottak a matricafestékeim. Szerencsére nem mind száradt még be 😉 A világos barna és az arany pont használható maradt – végre szerencsém volt!!! 😀

Neki is láttam:

…de tényleg! Csak…a szemmértékem mégsem olyan veszett jó, csak az elejéhez húztam meg egy halvány segédvonalat…így a hosszabb rész alig láthatóan, de mégiscsak elkeskenyedett szép lassan, illetve egy helyen a mintát is elcsesztem…gondolkodás…mély levegő…annak az igen erős késztetésnek a legyőzése, hogy felgyújtsam az egészet (ennyi festékkel már tuti gyorsan lángra kap…)… dühödt csiszolás, majd vicsorogva mosolyogva festés.

Aztán néhány hónapnyi szünet.

(folyt. köv. – hamarosan! 😉 )