Bár nekem már nincs rá szükségem 😉 de “lánykoromban” én is bevetettem néhány praktikát 😀

Ma András napja van, a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap.

Egyik kedves könyvem (Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások) így ír erről (nem túl hosszan, így inkább idemásolom nektek egyben, minden részlet érdekes):

“A lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Például egész nap böjtöltek, a párnájuk alá férfi ruhaneműt rejtettek. Erre utal a hajdúszoboszlói mondás:

Aki böjtöl András napján, 

Vőlegényt lát iccakáján.

(Barna G. 1979:119)

A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak: “ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik” (Ujváry Z. 1975:68) A hallgatózásból való jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, amely nem csak András napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó,  annyi év múlva mennek férjhez. Az Ipoly menti falvakban egy András nevű férfi kapuját rázták meg, s figyelték honnan hallatszik a kutyaugatás, abból az irányból várták a jövendőbelit.

A közös jóslások többnyire a fonóban történtek – ólomöntéssel, gombócfőzéssel. A gombócba egy-egy férfinevet rejtettek; amelyik elsőnek jött fel a víz tetejére, az lett az illető férjének a neve. Az ólomöntéssel az öntvény alakjából a jövendőbeli foglalkozására igyekeztek jósolni.”

Persze nem kell kétségbeesni, ha nincs a közelben zsúpfedél, de még egy malacka sem, gombócot pedig fagyasztott-félkész állapotban szoktál feltenni főzni (pláne így, az utolsó pillanatban – későn szólok, tudom 😛 )… Luca napjára még felkészülhetsz! 😉

Ismét a fentebb említett könyvből egy idézet:

“A jósló, varázsló eljárások többségét Luca-nap (december 13.) és karácsony között kellett elvégezni. A lucacédulákra férfineveket írnak, abból minden nap egyet tűzbe vetnek, s ami karácsonyra utoljára marad, az lesz a jövendőbeli neve. Lucakor is gallyakat tettek vízbe, s ha karácsonyra kizöldült, a leány közeli férjhezmenetelét jósolta.”

Ilyen cédulát mi is csináltunk barátnőmmel, Magdival anno. Persze csupán kidobtunk minden este egyet, nem égettük el. Akkori tudásunk szerint a párnánk alá kellett rejteni, és az egyik cédulát üresen hagyni, lehetőséget adni a véletlennek. No és persze ismerős, “lehetséges” fiúk neveit írtuk fel – és bőven elég lett volna, ha egy kis “együttjárást” megjósolunk magunknak valamelyik kiszemelttel 😉 De sem a pontos nevekre (max. 1-2-re…), sem a végeredményre, sem a meg(nem)valósulásra nem emlékszem már.

A bárabbaknak férjjóslásra viszont mindenképpen a szilvesztert javaslom 😉

(Mivel nem olyan öreg, inkább szerencsés vagyok, hogy a régi egyetemi rendszerben végeztem tanulmányaimat (bár Párom szerint “elavult” vagyok 😛 😀 ), és nem a legmodernebb gépen pötyögtem a szakdogámat, így digitálisan csupán flopy-n van meg… szóval most ismét egy kis másolás következik 😀 )

Egy moldvai csángó faluban, Külsőrekecsinben kutattam, de szabadon kipróbálhatóak a lentebbi technikák bárhol, hátha… 😉

“A legtöbb férjjósló tevékenységre jellemző, hogy meztelenül kell végezni, méghozzá valamilyen jeles időpontban, éjfélkor, vagy szilveszter éjszaka. a végeredmény minden esetben ugyanaz: vagy a tükörben, vagy valódi jelenlétében meglátja jövendőbelijét a leány.

Az egyik lehetőség a férjjóslásra az, amikor a kíváncsi leány szilveszter éjfélkor, természetesen ruha nélkül, háromszor körüljárja a házat. Úgy tartják Külsőrekecsinben, mire ezzel végez, odamegy a legény, aki majd feleségül veszi. (…) (Hű, micsoda falujárás mehetett régen Külsőrekecsinben szilveszter éjjelente! 😀 A legények bátran nézelődhettek 😉 )

A másik változat, amikor ugyancsak szilveszter éjjel, tizenkét órakor, szintén meztelenül, a leány gyertyát állít egy tükör mellé, s úgy néz bele. A hiedelem szerint így megláthatja jövendőbelijének képmását a tükörben. (…)

Egy másik elképzelés szerint, melyet Külsőrekecsinben hallottam, ha a leány meztelenül beleül egy hangyabolyba, s összecsípdossák a hangyák, úgy is megláthatja leendő férjét. Ez a jóslás nem kötődik meghatározott időponthoz, bármikor végezhető ott, ahol hangyabolyt talál a lány.

Egy külsőrekecsini idős özvegyasszony így zárta le a férjjósló praktikák témáját, amikor erről kérdeztem: nincs szükség semmiféle jóslásra ahhoz, hogy megtudd, ki lesz a jövendőbelid. Kileled, mikor beszélsz vele!“

 

Minden tapasztalatot szívesen fogadok! 😉

Melyiket próbálnátok/próbáljátok ki?