Sokszor változtatok az elképzeléseimen. (Persze most mondhatnám azt, hogy pont így képzeltem… de úgysem hinnétek nekem, pláne, ha ismeritek az előéletemet 😀 )

Általában, mire a tervezéstől eljutok a megvalósításig, eltelik egy kis idő vagy több, ami alatt én is változom, és gyakran a körülmények is.

Illetve van, hogy maga a bútor “dönt” – van, hogy az elképzelt verzió egyenesen borzalmas, és szinte hallod a tiltakozást… és van, hogy egyszerűen csak nem stimmel valami, olyan “nem rossz-nem rossz, de nem az igazi”.

A kis bárszekrény nagyjából másfél éve került hozzánk, de sokáig nem volt alkalmam foglalkozni vele.

Úgy gondoltam, az ajtaja megfelelő alap lesz a kárpitosszegek kipróbálásához, de a vastag műgyanta réteg hamar kedvemet szegte. Pontosabban félretettem egy időre a kérdést, és addig is elkezdtem a bútor többi részét ezüstre festeni. De valahogy ez sem vált be – a festék több helyen foltosan fedett, bármit próbáltam… és kezdtem már nagyon unni 🙁

A forgatókönyv a szokásos módon alakult: tuti-biztos terv, szenvedősen akadozós nem-megvalósítás… majd hirtelen ötlet, amitől minden a helyére kerül, és két nap múlva a végeredmény 😀 :

A fiókon van egy kis műgyanta-hiány, és mivel ezen kísérleteztem az eltávolítással – csiszolás, hideg zsíroldó, stb. – picit érdesebb lett a felülete – most már azt mondom, szerencsére mást nem értem el. Kentem rá egy réteg lakkot, így feledtetve  a nyomokat.

A szín, amit végül használtam (azaz, amit a bútor “kiválasztott”), kékes-szürke. Sötétebb, mint a képen, sajnos, fotózáshoz nem megfelelőek a fényviszonyok a folyosón, de még nem tudtuk a helyére “szállítani”.  Ugyanazt a festéket használtam, amivel a szoba egyik falát festettük: Sulyom a Platinumtól. Két rétegben vittem fel, majd két réteg vizes bázisú lakkot alkalmaztam fedőrétegként. A lábak, az ajtó és a fiók, illetve a polc maradt az eredeti barna (nekem ettől olyan mackós hatása van 😀 ). A bútorgomb a tőlem már megszokott kis gömbi, de egyelőre csak ideiglenes… bár nem néz ki rosszul vele 😉

Belül a bár-rész is ugyanazt a színt kapta. Mindent megtartottam eredetiben – a kicsit már “rágott” szélű tükröt, előtte a kis polcokat és a világítást is. 😉 Csak a funkció nem lesz ugyanaz – jelen állás szerint a “kreatív cuccaimat” fogom benne tartani.

A felújítás legmacerásabb része az ajtó visszahelyezése volt. 24 csavar kell a művelethez. Mi még nehezítettünk is a dolgon – új csavarokat vettünk, mert a régiek közül soknak megszakadt a menete… de kb. csak a felét a szükséges mennyiségnek (?!), a zsanért pedig először fordítva sikerült visszatenni, így persze nem csukódott az ajtó 😛

De a végeredmény számít, amit imádok 😀

Annyira tipikus: ilyenkor már csak nézegetem a művemet, és nem értem, mit vacakoltam ennyi ideig, és hogyan lehetett bármi más ötletem a színt illetően, amikor ez ennyire klassz 😀 A szintén szürkés-kék fal előtt pedig nagyon ütős lesz… amint a helyére kerül (valószínű a hétvégén), megmutatom 😉