Imádom a színeket.
(Aki sokat olvasta a blogot, az már tudja rég 😉 )
A szobánk egyik fala kékes-szürke, a konyháé málna, a fürdőszobában a mattfekete uralkodik, a hátsó szoba elvileg mustársárga, az előszoba pedig zöld. Mohazöld. Félig 😉
De van néhány árnyalat, amitől még én is félek 😉 Pontosabban… a házba már nem merném beengedni, mint falszín. 🙂 Ilyen például ez a burjánzó tavasz-zöld. Amit amúgy imádok. Bárhol, bármekkora mennyiségben – odakint 😀
Víz mellett…
…és fák alatt…
…almáskertben…
…fűben, lombokon…
…virágokkal megbolondítva…
…és napsütötte Hátsó Kertben, ahol a fű gyakran égig ér 😉
Persze csak az első fűnyírásig… 🙂
Még néhány extra tavaszi hozzávaló:
Naplemente…
…fakopáncs…
…és egy kis Tura, hihetetlen-de-új-!-perspektívából 😉
…bútorral hazafelé, csak kívülről csodálva, szitáló esőben 😉
Szia Moncsi, néha merni kell lépni nagyokat. Ezt visszatekintve és a zöld színedre mondom. Jól kell választani, s lépni.
Szia! Mire gondolsz pontosan?
A zöld színedre, csak rossz helyre írtam. Egyszer egy lakáskultúrás lapban láttam egy színt, beleszerettem, aztán nem mertem kifestetni vele. Azóta rájöttem, ha szokatlan is, de az enyém lett volna, s bele kellett volna vágnom. Évekig sajnáltam utána sápadt választott szín miatt.