Hédi érkezése előtt nem tudtam mindennel végezni, amit elterveztem (azóta pláne, de most legalább “van kire fogni” 😉 ), de szerencsére legalább a falfestésem elkészült, és a szobában a bútorok pakolását is felügyelhettem még.

Abban biztos voltam, hogy valami népi motívumot festek a kiságya fölé. (Nem árt időben elkezdeni a vizuális nevelést sem 😉 ) Nem akartam “magyar népmesés” mintát, még akkor sem, ha igyekszem a virágok jelentésére figyelni, és nem egy-az-egyben másolom, mint ahogy az albérletünkben sem tettem anno. Illetve mindenképp több színben gondolkodtam, hogy felkeltse Babám érdeklődését 😉

Ha már “szerelemgyerek” a miénk (na nem a klasszikus értelemben így két évnyi házasság után 😉 ), ezt is szerettem volna kifejezni, így két-madaras motívumot kerestem. Már a cserépkályhánk egyik csempéje is eszembe villant, de valahogy nem találtam az igazinak.

 

Majd lapozgatni kezdtem népművészetes könyveimet, és “A magyar népművészet” címűben megtaláltam, amit kerestem. Módosítottam rajta kicsit, többek között a két madár feletti szívet én “tettem hozzá”.

A kiválasztott minta egy lakodalmi emlékkendőről származik, Turáról ( 😀 nem direkt, de így plusz extra “jelentés”, hiszen Kastélyom is ott áll). Ahogy a könyv írja: “A kendőfélék differenciálódásának talán legmagasabb fokát azok a községek (így Tura, Pest m.) mutatják, ahol a kivarrott lakodalmi emlékkendők között is elkülönül sajátos ornamentikájával az, amelyet a menyasszony apósának, anyósának, a násznagyoknak, a vőfélyeknek adott; a vőfély tisztségét betöltő legények kendőjére például páros galambnak kellett kerülnie.”

Megmértem a kiságy magasságát, beleszámítottam a leendő baldachin “kiterjedését”… ceruzával felrajzoltam nagyjából a kicsit módosított mintát, majd a színek élénksége-keverhetősége miatt a vízfestéket választva, nekiláttam a munkának. Rájöttem, azaz újra felfedeztem így az általános iskolai elfeledett élmények után, hogy mennyire jó vízfestékkel dolgozni 😀 Nagyon élveztem a festést (a leendő MiniNéprajzos egészsége miatt sem kellett aggódnom 😉 ), és cirka három óra alatt végeztem is vele.

A legjobb a színátmenet festésének egyszerűsége – a madarak alapszínét például már csak a “koszos” ecsetmosó vízzel festettem. (Tudom-tudom, tök alap és általános iskolai tananyag, amitől most lelkendezek, de hát erről szól az újra-felfedezés élménye 😀 )

A végeredmény, azaz a Tündér-birodalom egy nem túl jó fotón, de jelenleg ez van 😉 :

A “babaszoba” részleteiről később, örülök (örüljetek!), hogy ma volt ennyire időm egyhuzamban (!!!) 😀 (Na meg kedvem is végre 😉 )