A Bogaram felújítása hosszú volt és kissé költséges.

Legyen elég annyi, hogy többe került, mint 9 évvel ezelőtt maga az autó… De hát… leírni is hosszabb volt! 😉 – Persze az idő azért nekünk kedvezett – főként egy betegség utáni adó jóváírásaim és a császármetszésre kapott biztosítási összeg tette lehetővé a “feltámadást”… talán erre mondják, hogy minden rosszban van valami jó… 😛

(A folyamatról: első, második, második-folytatása, harmadik rész.)

Persze az elején mi sem tudtuk, mi lesz a végeredmény. Főleg összegben…

Annyi volt biztos, hogy Bogyi-t eladni nem éri meg, másik Bogarat pedig sosem tudnék venni. Bogár nélkül pedig… el tudnék éldegélni, persze… de nem akarok. (Van mindenféle lelki háttér, meg betegséggel összefüggő pszicho-blabla magyarázatom rá, de ezt inkább mellőzném 😉 Maradjunk a szerelemnél. Ezt talán mindenki megérti.) Azt hiszem, a Motorosok érezhetnek hasonlót, főként így a tavaszra várva – elsődleges megfigyelés, hiszen egy Motorossal élek ♥ 😀 Talán ezért is volt olyan elvakultan megértő és nem mellesleg, tehetséges a felújítás kapcsán… 😉

Lényeg a lényeg: maradt az imádott GAS-022 rendszám, bevált a táblafesték-ötlet, s bár eltelt 3 év, Bogyesz és én még mindig olyanok vagyunk, mint “a borsó meg a héja”… benne ülni megnyugvás, otthon-érzet, bárhol járunk. (Persze nagyon nem mentünk még messzire, várjuk a tavaszt 😉 )

Amiért pedig mindez több, mint extra? Az elmúlt 3 évben rosszabb lett a lábam “működése” a betegség miatt, ami néha a vezetésben is megmutatkozott… nem volt vészes, de arra pont elég, hogy félni kezdjek a forgalomban… majd megszületett Hédi, és ha Ő is a kocsiban ült, pláne képes voltam a pánikra 😛

Az első úton Bogyival ezzel szemben… az első pillanattól minden úgy ment, mint 3 éve, a Nagy Kényszerleállás előtt. Nyugalom, profizmus 😉 …bőgés a megkönnyebbüléstől-hazatalálástól… és annak élvezése, amikor megelőzök 3 biciklis férfit, akik összerezzennek a dübörgéstől 😀

Hát nem megérte? ♥