…és nem igazán úgy, ahogyan terveztem, mert…

…elcsesztem, de ez furán felszabadító érzés 😉

Aki rendszeresen olvassa a bejegyzéseimet, talán emlékszik, milyen idegesítő módon találkoztam először, szemtől szembe egy szúval. Miért-is-ne, a régóta áhított Fiókosom kapcsán…

Akkor még nagyon lazán kezeltem a dolgot – pocakosan azért “védekezés” is volt ez, nem lehet ám idegeskedni csak úgy!

Most viszont kijelenthetem: elcsesztem.

Mert hiába az utólagos szú-ölés, hiába a megnyugtatóan-rengeteg rovar-hulla… ezek a rohadt, szemtelen, gyökér, kurvára idegesítő még a meztelen csigánál is feleslegesebb lények szerintem egy hasonló pillanatában adták megálmodójának az ötletet a Tremors (Ahová lépek, szörny terem) című filmhez (amit nagyon szeretek 😉 ) – elbújva töltik az életüket, a hangra jöttek elő másodjára is, és esküszöm, ennek a második csapatnak már szárnyai is voltak, tehát leszarva a “kihalásukat”, még tovább is fejlődnek (lásd a film 2-3. részeit). Ja… és az életedre törnek, ha “csak” agyvérzés formájában is.

Röviden tehát – in memoriam Fiókos:

A sorozatban a mestertapasszal kidekorálás még az eredeti, “kapott” szúnyomokat tüntette el – és még ekkor sem esett le, hogy “fertőtleníteni” kéne… 🙁 A nálam bekövetkező Csapás1-ről nincs fotó, vagyis az akkori, festés utáni pár tucat lyukacskát be kellett nyelnem 😛 Még ment is az elfogadás, erre… mire elkészültem a díszítéssel, szembesültem az új, milliónyi kis szabaduló-járattal, és hullával 😛

Ezen már nem tudtam, és nem akartam túllépni… vagyis: megnézve egyéb hibáit is és ráébredve a millió kihívásra – a már-szép, és a még-felhasználható részeket megmentve, azon nyomban “szétkaptuk. 🙁

Pontosabban egyelőre a díszített felület került le róla, a többi még masszívan egyben van, tető alatt, várva a fűrészre…

Így tulajdonképpen végleg tönkrement három év, kis részletekben megvalósított munkája.

Egyelőre lemondhatok a fiókokról, az elképzelt rendről, amit adtak volna…

Próbálok inkább arra gondolni, hogy túl sok kompromisszum, illetve szarakodás pepecselés lett volna még vele… pénz ráköltése… és igazából, méretei és Házunk adottságai miatt, nem is tudtuk volna tökéletesen elhelyezni.

Könnyebb (és logikusabb) volt elengedni…

A végén már csak azt sajnáltam, hogy nem én püföltem megmentő szándékkal-dühösen az “előlapot” 😛

Ez van. Jöhet a B-terv.

Mert már van. 😉

(A díszítés még nem publikus – hamarosan pályázni kívánok vele… vagy egy újabb “testvérével”… 😉 )

Mindezek ellenére nagy köszönettel tartozom Pálmai Gabinak (LOM Design), a bútorban rejlő lehetőségért… és remélem, nem túl szomorú miatta… hidd el Gabi, mindent megpróbáltam 😉 és ha megmutatom a részleteket a későbbiekben, látni fogod, milyen szépnek készült ♥