Persze ezer más szót találtam rá.

Hirtelen felindulásból magamat igen sok olyan jelzővel illettem, ami miatt, ha leírnám, simán kitehetném a 18-as karikát 😛

De kár ragozni, a tényeken nem változtat már semmi.

Nézzük hát a jó oldalát a dolognak: most már saját tapasztalatból tudom, hogyan is néz ki egy szú… méghozzá egy igencsak álmos/szemtelen/markába röhögős fajta.

Azt, hogy miért gondoltam, hogy egy masszív fa bútorban (még ha az a hőn áhított Fiókos is), csak régi szúnyomok vannak, nem tudom. 🙁 Persze-persze, foghatnám a Babára (állítólag egy gyerek sok mindenre nagyon jó ürügy 😉 ), de nem szeretném. Bár… az bizonyított tény, hogy a terhesség hülyévé feledékennyé tesz. (Most én is bizonyítottam 😉 )

A lényeg, hogy még az alapvető kártevő-távoltartós lazúros kezelést is lazán kihagytam, pedig már jól bevált eddig. Talán igaza van páromnak, és a fiókok iránti rajongásom-hiányérzetem vakított el ennyire. Hát legyen. Hiszek Neki 😀

Ezek a kis bogarak pedig voltak olyan “viccesek”, hogy megvárták, amíg 4 rétegben lefestem a szekrényt, örülök a megtalált színnek, és csupán arra ébredtek fel, amikor nekiláttam a kárpitosszegek keresztszemes mintába “öltögetéséhez”.

A bűnös leleplezése és az új, helyes kis lyukak felfedezése napján rögtön beszereztünk egy irtásra alkalmas vegyszert, a bútort pedig Apa segítségével száműztük a Lócám közeléből, ideiglenesen a motorgarázsba. (Még jó, hogy annyi helyünk van, de ez egy másik történet 😉 )

A “gázosításra” idő hiányában sajnos várni kellett néhány napot, de vasárnap sikerült beiktatni. Kedvesem beöltözött (szerencsére aznap délelőtt “csak” 29 fok volt…), és reményeim szerint kinyírta az összes kis dögöt. Elővigyázatosságból (mert azt nem mondhatja senki, hogy nem vagyunk fejlődőképesek) lefújta a felújításra váró Ruhásszekrényt és a Tálalóm hiányzó részét is. Remélem, most már minden rendben lesz 😉

A keresztszemes “hímzésemet” kész állapotában szeretném megmutatni, úgyhogy a “leleplezésre” várni kell. Bocsi. Pedig már most gyönyörű ♥ De ha én kibírom még egy ideig (ami sajnos jelenleg beláthatatlan, meddig) kalapálás nélkül, pedig nagyon belejöttem, akkor remélem, Ti is  meglesztek a “Vége-főcím” nélkül még egy darabig 😉

A Nagy Szobaátrendezés során úgysem tudnánk tervezett helyére berakni a bútort. Szóval…a Fiókok Nélküli Élet még folytatódik. 🙁 Bár… kezdek megbarátkozni a kompromisszumokkal… 😉