A meglévő konyha-nappalink előszobává is “bővült”.

Csupán egy “kis” pakolás kellett, no meg egy hatalmas szekrény, és a cipők-kabátok-táskák káoszát felválthatja a rend 😉 Persze még nem pakoltam el rendesen, “menet közben”, napról napra alakul minden.

Előtte:

A szép és hatalmas fehér szekrény nemrég került hozzánk. Párom Nővérének kedves ismerősétől kaptuk – egy kerek asztallal és kis ládával együtt -, hagyatéki rendezkedés során.

A szekrény nagyon jó állapotban van, bár a színével, itt, a fehér fal előtt (és a megsárgult “fehér” ajtókeret mellett) még barátkoznom kell. Persze ideiglenes megoldásként került ide, majdani festése, de minimum díszítése pedig nem kizárt 😉 Van egy (ezer éve felújításra váró) szekrény, amit már rég kiszemeltem a célnak – azaz, hogy előszobaszekrény legyen -, a terveim is megvannak már… de most gyors megoldás kellett, mert kezdtünk besokallni a rendetlenségtől 😛

Így, 2 napja, Párom és Apukám behozta a folyosóról a szekrényt, a tálalót pedig betették a két ajtó közé. A ki- és bepakolása után legalább újra felfedezhettem a szép, és ritkán használt porcelánjaimat 😉 Ez a megoldás – miszerint ide kerül a tálaló -, az utolsó pillanatig kérdéses volt. Az előzetes mérések alapján úgy tűnt, jobban belóg majd az ajtónyílásba és útban lesz… túl magas… stb. Ám most, elnézegetve csak azt nem értjük, miért nem került ide hamarabb 🙂

A tükröt és az üzenőfalat (amit mostanában nem is használtunk…), le kellett ugyan venni; a ruhaszárítónak új helyet kell találnom (itt praktikus – cserébe ronda volt)… de: a tükörnek már megvan a helye, csak fel kell fúrni; a tálaló és a kép sokkal jobban néz ki itt, és közelebb is került a konyhához. A “nappali” rész így jobban el is különül, és nagyobb eséllyel használjuk majd a féltve óvott poharakat-edényeket is 😉 …khm. Majd ha Picúr nagyobb lesz, mondjuk úgy 18, és nem fogok rettegni, hogy eltörik valami. Ó, dehogynem! (Persze a pakolás során majdnem én törtem el egy kis csésze-aljat…) Igyekszem legyőzni is ezen félelmeimet, mert tudom, hogy a tálaló így inkább “mini-múzeum”… de ha például eltörne a mamámtól megörökölt kis, kék szélű tányér, amin mindig a zsírbasült kenyeret ettem… akkor tényleg fel kellene nőnöm 🙁 Azt hiszem, mindent lefotózok, ami ennyire kedves nekem ♥

No de visszatérve:

A tálaló-komódom így végül méltó helyre került. Már nem bújik el az ajtó mögött – aki belép a konyhába, rögtön megcsodálhatja 😉

Egy alapos kitörlés után pedig a nagy szekrényt is elkezdtem “belakni”. Egyelőre a kis őszi kabátkáimat akasztottam fel, helyet hagyva a mindennapos használatban lévőknek. A csíkos dobozokba is cipők kerültek-kerülnek – még alakítás alatt. Amíg Hédi pakolós, pláne meg kell tervezni a berendezést  😀

Télen lesz igazán érzékelhető majd a változás – a kabátok végre nem a pamlagon fognak tornyosulni 😉

Belül a szekrényben három sor fogas van – egy a hátsó falon, kettő pedig a középen elhelyezett rúd két oldalán. Én pedig a kelleténél jobban meglepődtem, hogy a kialakítás is nagyon praktikus: ahogy a középső sor (azaz a rúd hátoldalán lévő) akasztókra tettem a vállfákat – a kabátkák keresztben elfordulnak, így “lapozható”, átlátható a beltér. Későbbiekben ez a szekrény Hédi kiságya helyén, a vállfás ruháink tárolója lesz. Ahogy elnézem, majdnem minden elfér majd 😉

Apró-szép részletek:

A fehér fal előtt álló új lakót csak “szellemszekrény”-nek hívom. Már kezdem megszokni, de igencsak színes díszítésért kiált… 😉